- 239
Repülés sárkánnyal
Repülj szabadon! Nehéz a szabad repülés érzését azok számára érzékeltetni, akik még nem tapasztalták, milyen az: kabin, motor és kormány nélkül szállni, meg nem fosztva a valóságos szárnyalás élményétől. A súlyáthelyezéses kormányzás közvetlen kapcsolatot teremt a levegő erőivel.
Az égbolt anyaga tapintható erővé válik, ahogyan a levegőben lebegsz. Arcodon érzed géped sebességét, a csendes támolygástól az ordító rohanásig.
A repülés sárkánnyal közel hozza repülésről szőtt álmaidat, sőt még annál is többet nyújt, mert megfűszerezi ezt az élményt saját ügyességed tudatával, hogy képes vagy önerőből a levegőben maradni. Még az egyszerű lesiklás is álmaid megvalósulását jelentheti, pedig ez még csak kezdeti szimbóluma az igazi repülésnek. Álmaid pedig színesek, a Szél és a Nap isteni erejét érzed, ahogy a hevederedben lógsz, és bár néha még félsz a lepottyanástól, a mindennapok sokkalta pofára-ejtőbb világából ebbe a színes csodavilágba menekülsz.
Hol is kezdődik ez a világ? Már sárkányszerkezeted összerakásának rítusánál. Sokadszor ellenőrzöd felszerelésedet, beöltözöl a hevederzetbe, felcsatolod a sisakot, ez mind az igazi repülés ceremóniájának kezdete. Megszokott lépései egyszerre biztosítják a megelőzést, de egyben izgalmakkal csiklandoznak és mégis csillapítanak. Mind-mind részei valami nagy egésznek, ami, mint valami vallási rítus egy fontos eseménnyé, a madárrá válás folyamatává állnak össze. S mire átalakulsz, számodra is megvalósul az égben vitorlázás lehetősége.
Összerakom a szárnyamat és a startra cipelem. Mindez még izzasztó és kényelmetlen, mert még egy darabkája vagyok a földhöz nőtt világnak, én a túlöltözött, széllel birkózó alak. A starthely peremén lerakom a sárkányt, még egy utolsó ellenőrzés, hozzá vagyok-e kötve a szárnyhoz, majd egy gyors körbepillantás, honnan is fúj a szél. Kiszáradt a szám, érzékeim leszűkülnek a start néhány kritikus mozzanatára. Minden kis széllökést érzékelni szeretnék a falevelek mozgásából. Megpróbálom tapintani a hőmérséklet változást is, a befújások ciklikusságát számolom, ráhangolódok a meleg levegőbuborékok szabálytalan lüktetésére. Meg kell találnom az optimális pillanatot a föld biztonságos elhagyására, beszámítva a meghatározhatatlan és láthatatlan emelőzónákat, amelyek hátán majd az égig emelkedek.
A szélbe emelem szerkezetemet és elkezdünk eggyé olvadni. Érzem a trapézszárakon az összes kis lökdösést, minden szélirány változást, ahogyan a természet erői megpróbálják kitekerni kezemből a szárnyat. Végül kiegyensúlyozom a csavarásokat, majd pár gyors lépéssel lefutok a lejtőn, lépteim egyre könnyedebbek, mindegyik lépés közelebb visz ahhoz, hogy a lég teremtményévé váljak.
És akkor repülök!
Elfelejtkezem a fölöttem szétterülő szárnyról, gépiesen a hevederbe dugom a lábam, de erről már mit sem tudok, mert folyamatosan az emelkedést jelző variométer nyafogását figyelem. Eközben másik énem a távolodó Föld hatásait figyeli. Érzem a légkör hullámzásait az emeléseket és a merüléseket, az örvényeket és a buborékokat. Az égbolt valójában telis tele van mozgással, nyugodt kék ruhája csak álca a földi szemlélő előtt. Lentről sosem fogod megismerni azt a bársonyos lágyságot, ahogyan a felmelegített mező lebegve tart, és azt az erőszakos rugdosást sem, amit egy felforrósodott sziklafal, vagy egy magas hegyoldal képes produkálni.
A levegőóceán a nyugodt végtelen béke látszatát kelti, pedig gyors változása könnyen sodorhatja bajba a tapasztalatlan, könnyű szárnyú Ikaroszt. De mi mégis vállaljuk, hogy elcsípjük a mozgó égbolt hintóit, mert lopni akarunk a szálló nyugalom sirály-óráiból. S ha ezt akarjuk, akkor meg kell tanuljuk buktatóit is.
Most épp egy havas lejtő felett lebegek az olajosan sima lágy esti szellő hátán. Táncolok az égben, belekóstolok az alkonyi lég ízébe, a kerengő sasok kedvenc csemegéjébe. Versenyzek az alattam kúszó felhőpamacsokkal, miközben lassan-lassan lefoszlik rólam a földi élet minden köteléke. Lassan elveszítik jelentőségüket a földi mágia kellékei, a műszerek, a térkép, a hevederzet. Behunyom a szemem, érzem szemhéjamon a madarakat simító légecsetvonásokat. Kinyitom újra, itt vagyok fenn, részeként a kristálytiszta égnek, annak a dimenziónak, amelynek egy szeletét ismét elcsenhettem.
És mint annyiszor, ellophatom még újra és újra.
Kevin Caldwell írása a sárkányrepülésről. Fordította: Kerekes László
Magyarországi sárkányrepülő oktatás:
Nagy Richárd
Telefon: (20) 253 9570
E-mail: [email protected]
Megtalálsz minket még így is:
edzőhely
További cikkeink:
Szeretnénk a hölgyek körében is népszerűsíteni a siklóernyőzést, mely maga a szabadság.
Hasonló cikkek
2024. szeptember 21.
217
2024. szeptember 21.
199
2024. szeptember 20.
288
2024. augusztus 28.
267
2024. augusztus 25.
239
2024. augusztus 23.
254
2024. augusztus 23.
316
2024. augusztus 18.
240
2024. augusztus 17.
148
2024. augusztus 13.
210